Sunday, December 24, 2006

Mindenkinek boldog karacsonyt és sikerekben gazdag uj evet kivanok!

Friday, December 15, 2006

megis, milyen itt az elet?

A blogomat olvasva ugy tunhet talan, hogy nagyon unalmas es egyhangu az eletem, es a nap csucsat az etkezes jelenti. Ez kozel sem van igy! Minden nap megerek valamit a nemetek vilagabol, ami szamomra egy kicsit mas, mint amit otthon lattam es hallottam eddig. Valoszinuleg en is mas vagyok a nemetek szamara, mint amit megszoktak az orszagukban. Persze ki tudja...
Szoval minden nap racsodalkozom a vilagra. Rengeteg minden tortenik, kis dolgok, es mire odaig jutok, hogy ezeket leirjam, addigra mar nem is tunnek olyan fontosnak. :-(

Ilyenek a piros lampak: pesti szokas szerint en legszivesebben atvagtatnek a pirosokon, foleg, ha nem jon auto. Dehat itt sok helyen tablak figyelmeztetnek a peldamutatasra. Tiszta lelkiismeretfurdalas egy piros lampan valo atmenes. Azzal szoktam atvagni ezt a problemat, hogy korulnezek, es ha kozel s tavol nincs 8 evesnel kisebb gyerkoc, akkor atmegyek a piroson.
Hasonlo szokas a Kaffee und Kuchen (roviden csak KuK :-) ) intezmenye. Azaz teljesen bevett dolog, hogy az emberek cukraszdaba jarnak delelottonkent vagy delutanonkent.

Es meg sorolhatnam, azokat az aprosagokat, amik a klasszikus ertelemben vett nemet polgari kozeposztaly sajatjai. Apro szokasok es kotelezettsegek tomege a tarsadalomban.

A legutolso ilyen leckem a karacsonyi sutik voltak. Decemberben tomegesen keszulnek ezek az aprosutemenyek, es csomo ideig nem ertettem hogy a sutes oromen tul, mi a fenenek sutunk 5 fele kulonbozo aprosutemenyt. Plane ekkora mennyisegben. Ma megertettem, amikor egy kedves munkatarsnom a sajak keszitesu sutijeivel lepett meg. :P Hetfon viszek neki a mieinkbol... :-)

Sosem felejtem el az elsot...

Hat igen, ez is bekovetkezett az eletemben: az elso olyan level, amit ugy kezdek, hogy Liebe Kollegen und Kolleginnen (azaz kedves kollegak es kolleganok)...
Most nem a nemek kozotti maniakus kulonbsegtetelrol szeretnek beszelni, bar a nemiseg es a nok kezelese Nemetorszagban meger egy miset, hanem inkabb a megszolitas ertelmerol.

Az elso levelem, amiben a kollegaimat szolitom meg!
Hat igen... nem ez az elso eset, hogy dolgozok valahol, minek kovetkezteben mar korabban is voltak munkatarsaim, de eddig sosem ereztem milyen a munkatarsi viszony. Az eddigi munkahelyeimen altalaban fiatal vagy fiatalos ember dolgoztak egy lapos szervezetben, a hatalmi tavolsagok nem erzodtek, es inkabb barati volt a kapcsolat. Amiota itt vagyok, azota tudom igazan, hogy mi az hogy munkatarsi viszony. A hasonlu koru kozvetlen szomszedaim a szinten lassan mar inkabb haver kategoriaba tartoznak, de sok ember a kutatocsoporton belul kulonfele okok miatt munkatars marad mindossze. Van egy felettesi szint, egy eletkor, mas kutatasi tema, vagy en nem is tudom igazabol micsoda, ami miatt itt nagyon sok mindenki csak kollega marad. Pedig maga a szervezeti kultura mindent meg tesz, hogy az embereket a leheto legkozelebb hozza egymashoz (kozos karacsonyi bulik, kirandulasok, egymas tegezese az intezeten belul,mint elvaras) de megis, egy lepes tavolsag mintha mindig megmaradna. Lehet hogy a nemet mentalitas varazsol tavolsagokat ebbe az amugy szinten eleg laposan tartott szervezetbe?

Mindent osszevetve megint nagyon szerencsesnek erezhetem magam: a munkahelyi legkor idealis. A helyet a kollegalitas szelleme lengi be, mindenki segitokesz es kooperativ. Egymas furasanak, utalasanak nyoma sincs. Sot meg a viszonylag sok individualistat is csak megmosolyogjak a tobbiek egymas kozott, de rossz dolgot a masik hata mogott eddig meg nem hallottam.

Thursday, December 14, 2006

Eletem legabszurdabb karacsonyi vasara

Wuppertal nem a karacsonyi vasarairol hires. Ezt mar akkor is gondoltam, amikor elkezdtek osszeacsolni a fabodekat, amikbol most mindenfele arusok kinalgatjak a portekaikat. Eloszor az athato anizsszag uldozott, ami a cukorkaarusokat lengi korul, aztan a nemet gyermekkorusok Stille Nacht... eloadasanak uvoltetese a hangosbemondobol emlekeztett arra, hogy mar eleg idot toltottem a setaloutcan... Ma viszont ujabb jovevenyekre lettem figyelmes: a karacsonyi vasar bejaratanal ket rendor allt a kontenerjuk elott es a zsebtolvajlasra probaltak felhivni a figyelmet. A fejuk foluli hangszorobol pedig szolt az ajtatos karacsonyi muzsika. Ehhh...
Tovabbhaladva hazafele a karacsonyi vasaron keresztul (merthogy az a legrovidebb, bar a tomeg miatt nem a leggyorsabb ut hazafele) ismet elmentem az unott arcu palacsintasutok, meg mindenfele giccseket arulo kufak mellett. Erdekes, hogy attol mert karacsonyi vasarnak hivjak, kepesek ugyanazt a sultvirslit ketszer annyiert adni, mint amugy a piacon vagy a vasutallomason. Es hogy mi minden szart megveszenek az emberek. Csak a bugyiarusok hianyoznak innen...
Majd a setaloutca folytatasakent a piac fele kozeledve kezdett meg abszurdabba valni a vasar: a sarkon nem a gyerekkorusok uvoltottek, azokat is elnyomta a markolo zaja. Meg szeptemberben allt az az azbeszt tartalmu haz a piacter sarkan, amit mostnara sikerult elbontani, de ez sem eleg, a munkagepek most mar egy – ket emelet melyen jarnak, es hangjuk tul tesz a karaconyi vasar kotelezo zenei alafestesen. Dehat nem abszurd az a karacsonyi vasar, ahol a megfelelo hangulat elereset +10 fokban es esoben a színes fennyel megvilagitott es feherre festett fenyok valamint a hatterbol eloszurodo markolohang biztositjak?!
Es meg csodalkozik valaki, hogy iden meg nem ert utol a karacsonyi hangulat?

Tuesday, December 12, 2006

minden kaphato...

Lassan eljon a karacsony, en is belevetettem magam az ajandekok utani hajszaba. A helyi giccseken hamar tuljutottam: Schwebebahn tea, Schwebeban polo, Schwebebahn toll... semmi erdekes.
Meg egy nyanvadt teli kepeslap sincs ebben a varosban.
Wuppertal kedves hely, olyan kisvarosias. Annak ellenere, hogy tobben laknak itt mint Bonnban, szerencsetlen varossa valasabo fakadoan (azaz 100 eve osszenott 6 telepules) megmaradt minden varosresz kvazi onallonak, es nem alkotnak egyseges egeszet. Nincs olyan hogy bemegyek a kozpontba, a bevasarloutcaba es ott mindent megtalalok... minimum ket belvaros van, de ebbol fakadoan inkabb egy sem. Aki igazan mindent meg akar talalni, annak Essenbe vagy Düsseldorfba kell mennie (ha nagyon lelkes akkor Kölnbe)

Mindenesetre amikor a helyi nagy elelmiszeripari ellatoegyseg polcai kozott vadasztam nemet nemzeti eledelekre, akkor megakadt a szemem valamin: Erős Pista. 2 Euro. Unilever. Szoval elert idaig. :-)Csemege paprikat mar korabban is talaltam. Csak a Turo Rudi hianyzik.

Ezek utan csak koltsegmegfontolasbol fogok barmilyen Hungarikumot otthonrol magammal hozni.

Es ujra sutes: 15 tojasfeherje

Eljott a december es vele a karacsonyi kekszek sutesenek az ideje. A mokaba en is beszalltam, hiszen hivatalos voltam egy szulinapi buliba, es így legalabb volt mit magammal vinnem. A sutes eredmenyekent keletkezett 5 fele kulonbozo edes aprosutemeny, szamomra meg egy csomo tapasztalat. A legfontosabb: legkozelebb ilyen gyurmazos sutiket csak kisgyerekekkel akarok csinalni, mert ezt a pepecselest nem birom kulonben idegekkel. A sutik amugy finomak lettek, de a mennyisegre tekintve rank fognak rohadni...
A sutes mellektermeke a tojasfeherje. Valahogy errefele csak olyan receptek vannak, amibe csak a sargaja kell. A ket hettel ezelotti sutes is ugy vegzodott, hogy vagy 8 tojasfeherjet kellett felhasznalnom. A mostani sutes meg durvabb volt – 15 tojasfeherjevel kell megkuzdenem a kovetkezo napokban. (Az eredeti tervek szerint a lefolyoban vegeztek volna, de ezt egyszeruen nem birtam nezni. Meg akkor se, ha tortenetesen nem az en tojasaimrol van szo, de ekkora mennyiseget csakugy leengedni a csatornan.... es a vilag mas reszein meg az emberek …) Szoval ma tojasos galuska az ebed, holnap omlett lesz, es varok tovabbi otleteket arra nezve, hogy mit lehet ennyi tojasfeherjevel kezdeni... (edes receptet lecci ne, mert mar így is belefulladunk...)

Sunday, December 03, 2006

Vannak magyarok Wuppertalban!

Szombaton eljott a nagy nap: a honap elso szombatjan epp Wuppertalban tartozkodtam, így megragadtam az alkalmat, hogy utanajarjak, vajon tenyleg vannak-e magyarok helyben. (a gyanum eros volt, mert nehany napja megint hallottam egy not, amit felig magyarul felig nemetul beszel feltehetoen az unokajahoz... ez volt eddig a masodik olyan eset, hogy magyar szot halltam ismeretlen szajabol Wuppertalban) A templom bejaratanl elhelyezett ertesito szerint havonta egyszer az egyik templom kapolnajaban van magyar mise is (sok mas nemezet sajat istentisztelete mellett). Belepve megremegett a gyomrom: ez itt tenyleg egy magyar mise, hisz ugyanazok az enekek, ugyan az a Kyrie, Sanctus, Agnus Dei szolt, mint amiket en is orgonaltam anno meg Esztergomban.... felkavaro erzesek ezek. Meg a Hozsannaskonyv is magyar!
A kapolnat korulbelul ket tucat magyar toltotte meg, varakozasaimnak megfeleloen atlagosan egy generacioval idosebbek, mint en. Kesobb a kave-suti-beszelgetes alkalmaval kiderult, hogy a tobbseg tenyleg 20 – 25 – 30 eve el itt. A legtobben nem is Magyarorszagrol, hanem Jugoszlaviabol erkeztek, es hogy a kornyeken: Kolnben, Dusseldorfban nagyobb a magyar kozosseg, mint itt a kornyekunkon. Mindenesetre felkerultem az egyhazkozseg levelezolistajara, ugyhogy most mar en is ertesulni fogok a helyi magyar katolikus esemenyekrol. Most mar biztositott legalabb havonta egy level a postaladamban... :-)

Berlin utan

Jartam Berlinben, 4,5 napot toltottem el a nemet fovarosban. Azota viszont nem talalom a helyem... Berlin gyonyoru es lenyugozo. Egy varos, amelyik pezseg az elettol. Sehol mashol nem lattam meg ennyi kulturat felhalmozva (Parizs, London eddig kimaradt) es meg is ragadtam az alkalmat, hogy elmeruljek benne... rengeteg kiallitas, utcazene, színes kirakatok... egesz nap a varost jartam. Meg Budapesthez kepes is megszeditoen szeles a kinalat, hat meg a mostani „remete-eletemhez” kepest. Wuppertal kedves hely, de csak azert van tomeg a belvarosban, mert egyszeruen szukek a setaloutcak...