Hat igen, ez is bekovetkezett az eletemben: az elso olyan level, amit ugy kezdek, hogy Liebe Kollegen und Kolleginnen (azaz kedves kollegak es kolleganok)...
Most nem a nemek kozotti maniakus kulonbsegtetelrol szeretnek beszelni, bar a nemiseg es a nok kezelese Nemetorszagban meger egy miset, hanem inkabb a megszolitas ertelmerol.
Az elso levelem, amiben a kollegaimat szolitom meg!
Hat igen... nem ez az elso eset, hogy dolgozok valahol, minek kovetkezteben mar korabban is voltak munkatarsaim, de eddig sosem ereztem milyen a munkatarsi viszony. Az eddigi munkahelyeimen altalaban fiatal vagy fiatalos ember dolgoztak egy lapos szervezetben, a hatalmi tavolsagok nem erzodtek, es inkabb barati volt a kapcsolat. Amiota itt vagyok, azota tudom igazan, hogy mi az hogy munkatarsi viszony. A hasonlu koru kozvetlen szomszedaim a szinten lassan mar inkabb haver kategoriaba tartoznak, de sok ember a kutatocsoporton belul kulonfele okok miatt munkatars marad mindossze. Van egy felettesi szint, egy eletkor, mas kutatasi tema, vagy en nem is tudom igazabol micsoda, ami miatt itt nagyon sok mindenki csak kollega marad. Pedig maga a szervezeti kultura mindent meg tesz, hogy az embereket a leheto legkozelebb hozza egymashoz (kozos karacsonyi bulik, kirandulasok, egymas tegezese az intezeten belul,mint elvaras) de megis, egy lepes tavolsag mintha mindig megmaradna. Lehet hogy a nemet mentalitas varazsol tavolsagokat ebbe az amugy szinten eleg laposan tartott szervezetbe?
Mindent osszevetve megint nagyon szerencsesnek erezhetem magam: a munkahelyi legkor idealis. A helyet a kollegalitas szelleme lengi be, mindenki segitokesz es kooperativ. Egymas furasanak, utalasanak nyoma sincs. Sot meg a viszonylag sok individualistat is csak megmosolyogjak a tobbiek egymas kozott, de rossz dolgot a masik hata mogott eddig meg nem hallottam.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment