Mult heten elhataroztam, hogy "hosszu ideig" nem iszom tobb kavet. Kulonbozo okokbol, melyek kozul a legfontosabb, hogy bebizonyitsam magamnak, hogy nem vagyok fuggo. Mar az elhatarozaskor ereztem, hogy ez nem egy eletre szolo fogadalom lesz, ezert is a kitetel.
Minden ment is szepen, napokig eszembe sem jutott az egesz. Elvonasi tunetek nem jelentkeztek, se fejfajas se semmi. A kaveivast teaval potoltam, de sokszor csak gyumolcsteat ittam, uh a serkentoanyag-bevitel tenyleg lecsokkent...
De az az igazsag, nekem hianyzik a jo kave ize. Szeretem a finom tejeskavet tejszinhabon keresztul szurcsolni, vaniliafagyival kanalazni. Szeretem a kavet kardamonnal, fahejjal, mezzel, szerecsendioval. Szeretem az olasz eszpresszot, de meg a nemet hosszukavet is. Szinte mindegy, hogy hogyan keszul, minosegi alapanyagbol csak finom kavet lehet kesziteni.
Nekem egyszeruen kedvencem ez a tejjel lagyitott keseru ital.
Wednesday, June 13, 2007
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment